Egész életünk olyan mint egy végtelen lépcsősor...hol fent hol lent de mindig haladunk valamerre....és mikor azt hisszük már nincs lejjebb, mégis van..viszont fordítva is igaz, soha nem tudhatjuk mikor ki áll mellettünk korlátként, akibe kapaszkodhatunk, vagy ki van egy vagy pár lépcsővel felettünk aki kézen fog- mielőtt leülnénk és azt mondanánk: nincs tovább, én innen már sehova tovább és magával rángat vagy megosztja a boldogságát és a helyét velünk...

Nehéz az élet.... közhelynek számít mégis így van..

.... a döntés,mikor miből és kivel építkezünk, ha leomlik, a legkeményebb újra kezdeni vagy feladni ha már nem megy tovább...de biztosra soha nem vehetjük mert lehet h egy döntés téged felfele visz, mást viszont a mélybe taszít....

...nem mindegy h ki a korlát,mikor mennyrie tudunk támaszkodni rá, kinek lehetünk mi  a védőfalai és mennyire és mit vagyunk képesek elviselni.....

Hatással vagyunk nem csak magunkra mások életére is. Át kell gonolni a döntéseinket,nem túl gondolni, nem kattogni csak reálisan átvenni mindent lépésről lépésre, hogy ne okozzunk kárt, vagy csak annyit amennyit tényleg muszáj.Néha képtelenség valakit lelökni a lépcsőn anélkül,hogy mi valamivel feljebb jussunk. De ugyan így megoszthatjuk a boldogságunkat, vagy csak néhány vidám pilanatot h valamicskét rásegítsünk a haladásra.

Hatás ellenhatás...Élni és élni hagyni.

Üvöltsünk vigyázz élet jövök csak a rohanás közben igyekezzünk nem átgázolni senkin.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.