Az emberek jönnek mennek ... olyanok mint a vándor madarak, és aki egyszer megérezte a szabadság ízét nem nagyon találja itthon a helyét sokáig, újra szeretne, nem szeretne tovább kell állnia....
Nehéz elbúcsúzni, de be kell látni vannak emberek akik örökre mellettünk maradnak, és vannak akiknekaz életükben csak egy állomás vagyunk , végezzük a feladatunkat és utána tovább engedjük...
Jól átgondolva egyértelműek a dolgok, de adott szituációban ez nem könnyű feldolgozni.
.
Fura hogy egy könyv vagy egy film mennyire befolyásolhatja az érzéseinket felfogásunkat a világgal kapcsolatban.....
Irigykedni lehet..de nem változtat semmin hisz nem dönthet más a sorsunkról nem érezhetik át a fájdalmunkat, örömünket...hiába is mondja valaki h megértelek...hiszen ha melletted fáj valakinek a feje te is csak akkor tudod milyen ha elkap a migrén....így van az élettel is csak a saját bőrünkön megélt érzések lehetnek valósak....
Döntéseinkkel alakíthatjuk a sorsunkat, nem könnyű de egyszerűen nincs idő és lehetőség felesleges nyavalygásra vagy arra hogy feladjuk, csinálni kell akár mi is áll az utunkba, folytatni....ha valami nem megy elkezdeni mindent előröl....
ha szenvedni kell ....ki kell bírni...
Ha várni kell.. türelmesnek lenni...
Ha mosolyognak ...vissza mosolyogni...
Lehet hogy néha nem könnyű és megbánsz egy döntést, de semmi nincs ok nélkül...hinni kell azt hogy nincsenek tetteink hiába, ha a következmény most fáj is lesz jobb, ha meg nem hát kihozni a helyzetből legjobbat....Nem foglalkozni senkivel csak a saját akaratunkkal, és azért harcolni foggal körömmel minden áron....
Aztán ha nem tetszik bele üvölteni.....a világba....:VIGYÁZZ ÉLET JÖVÖK!!!!
Egész életünk olyan mint egy végtelen lépcsősor...hol fent hol lent de mindig haladunk valamerre....és mikor azt hisszük már nincs lejjebb, mégis van..viszont fordítva is igaz, soha nem tudhatjuk mikor ki áll mellettünk korlátként, akibe kapaszkodhatunk, vagy ki van egy vagy pár lépcsővel felettünk aki kézen fog- mielőtt leülnénk és azt mondanánk: nincs tovább, én innen már sehova tovább és magával rángat vagy megosztja a boldogságát és a helyét velünk...
Nehéz az élet.... közhelynek számít mégis így van..
.... a döntés,mikor miből és kivel építkezünk, ha leomlik, a legkeményebb újra kezdeni vagy feladni ha már nem megy tovább...de biztosra soha nem vehetjük mert lehet h egy döntés téged felfele visz, mást viszont a mélybe taszít....
...nem mindegy h ki a korlát,mikor mennyrie tudunk támaszkodni rá, kinek lehetünk mi a védőfalai és mennyire és mit vagyunk képesek elviselni.....
Hatással vagyunk nem csak magunkra mások életére is. Át kell gonolni a döntéseinket,nem túl gondolni, nem kattogni csak reálisan átvenni mindent lépésről lépésre, hogy ne okozzunk kárt, vagy csak annyit amennyit tényleg muszáj.Néha képtelenség valakit lelökni a lépcsőn anélkül,hogy mi valamivel feljebb jussunk. De ugyan így megoszthatjuk a boldogságunkat, vagy csak néhány vidám pilanatot h valamicskét rásegítsünk a haladásra.
Hatás ellenhatás...Élni és élni hagyni.
Üvöltsünk vigyázz élet jövök csak a rohanás közben igyekezzünk nem átgázolni senkin.
...ez lehet h csak a naivitásom miatt van emiatt kaptam már hideget és meleget is...de miért miért nem tudjuk elfogadni és tolerálni azt ha valaki máshogy gondolkodik mint az átlag!!
Ezek az emberek (velem együtt), ha nem változtatnak, semmi másra nem számíthatnak csak arra h mindenhol kihasználják őket. Hacsak nem találnak valakit aki tudja tolerálni az álomvilágot és talán hisz is benne egy kicsit, lehet h csak miattunk, de legalább akarja hinni h van és létezik, de ha változtatsz egy idő után kilépsz belőle feladod a jövőd az álmaid vagy mélyen elrejted magadban és folyamatosan nyomod el magadban és egyszer majd csak nem megy tovább és robbanik, összetörik minden a lélek a szív az egész világ s akkor majd a semmi közepén a puszta valóság rászakad az ember lányára fiára és nem tud mit tenni mit h üvölt torka szakadtából, sír, zokog h valahogy elmondja HÉÉÉÉ Emberek élek vagyok vegyétek már észre hogy ez nekem fáj.....
De a mai világba semmi nem tűnik már fel,
hisz a szülőknek nem tűnik fel h a 10egypár éves fiacskájuk már közelebb áll az alkoholhoz vagy a droghoz mint a mit a rémálmaikban sem hittek, vagy a hasonlókorú kislányuk épp nem tudja elmondani h élete legnagyobb hibáját követte el, és terhes lett...
Valaki elmagyarázná mi is történik miért nem jut arra idő h figyeljünk egymásra vegyük észre ha fáj, ha jó!!!!
Nem tudnánk csak annak örülni h élünk nem kellene átgázolni a világon h megszerezzük a legszebbet a legjobbat a legtrendibbet....csak azért h nekünk jó legyen hiszen hány olyan család van ahol annak örülnek ha van ami este az asztalra kerüljön vagy a gyerek táskájába ha iskolába megy, arról nem is mernek álmodni h egyszer elmehetnek nyaralni vagy egyszerűen leülhetnek valahova úgy h ne azon aggódnának, mi lesz holnap....
....és nem ők rontották el csak nem abba a családba születtek, nem ott voltak épp ahol befolyást jó munkát szerezhettek volna, azt csinálják amit generációkkal előttük a családjuk is hogy ha nem dolgozol beledöglessz ebbe a világba...nem leszel senki....
Igen és ők lennének akikre büszkének kéne lennünk és példát venni hiszen élnek és boldogok van ami a legfontosabb szeretet az életükben tudják és akarják hinni hogy egyszer eljön majd az ő idejük amikor nem azt harsogják a tévék és a rádiók hogy XY hány millió pénz sikkasztott és WS hány embert erőszakolt meg hanem azt hogy igen ők megcsinálták túlélték a hónap végét.....mert küzdöttek akarták hogy jobb legyen!!
De sajnos nem ebben a világban míg mindenki azon van akinek van pénze h neki még több legyen és ezért hazudnak csalnak lopnak, hanem akkor amikor ráeszmélnek, hogy HAHÓ vannak akiknek semmilye nincs mégis boldog nem úgy mint én, hisz mim van pénzem mindenem csak a legfontosabb hiányzik barátok....szeretet és Őszinteség.Mert minél több van annál kevesebb az igaz barát jönnek az érdek kapcsolatok a bizalmatlanság ármánykodás irigység.....
De így nem lesz változás egy ember nem válthat világot talán a gyermekeinknek vagy unokáinknak már jobb lehet ha teszünk Róla!!!
Gyermekkoromban mikor megkérdezték mi szeretnék lenni mindig azt mondtam FELNŐTT, szerettem volna önállóan eldönteni mikor mit veszek fel mit eszek...épp kivel játszok....Milyen egyszerűnek tűnt akkor minden...a véget nem érő napok, mikor a legnagyobb probléma maximum annyi volt, hogy valaki elvette azt a játékot amivel én akartam játszani, vagy nem volt meg az a mese könyv amiből aznap akartam hallani valamit....de ezeket mindig meg lehet oldani egy egy csokival vagy valamivel ami elterelte az adott dologról a figyelmet...
Istenem mennyire szerettünk Családosat játszani, persze mi idősebbek voltunk a szülők, és mindent csak úgy csináltunk ahogy láttuk,...egyszerű volt...hiszen mit tudtunk a látszat mögött megbúvó millió részletről...
Mindent elterveztem....
meglátom...
megszeretem...
megkérnek....
hozzá megyek....
kicsi lakás ..kicsi kocsi
és persze rengeteg gyerek...
és élünk örömben boldogságban.....
De ezt a mai világban....hogyan?.....kinek?...kivel?....
Elsősorban az ember lánya örül ha kap normálisnak nem nevezhető de tűrhető munkát, ami mellet épp van magánéletre lehetősége....
A másik probléma..hol ismerkedjünk meg álmaink hercegével???
- Tényszerűen a munkahely....de hiába szeretünk valakit a munka és magánélet soha nem fér meg egy helyen(persze ritka kivételek elfordulhatnak) és ép ésszel átgondolva jobb is nem keverni a kettőt......
- lehetséges második a szórakozóhely...nehéz szűrni a tömeget, és a többség persze nem hosszú távra tervez (hacsak nem vesszük ide a hosszúra nyúlt éjszakát:))De még mindig a legjobb.....a lehetőségek rövid sorában. De persze szükséges hozzá a jó emberismeret és a hosszú próba idő...
- Jó ha az embernek vannak barátai, rengeteg ismerőssel .... de elég ciki, ha rákényszerítenek a vakrandira, jó nagy pofára esés esélye...de bejöhet.
- 21. század...ott a net...ahova persze a nagy többség nem azt ír aki és ami valójában....
- ...
- ....
- ...
És ugye még van egy pár, de abban egyetérthetünk végül is ismerkedni lehet de férjet találni azért nem olyan egyszerű....
(Igen a férfiakat tesztelni kötelező és a szavatosság lejártával kötelező cseréln,i ha nem akarjuk a lelki és szervezeti romlást....)
....Tegyük fel hogy IGEN sikerült és megtaláltuk.....
Járunk...
...1....2....3...pár évet....
minden rendben....
eljön az a pillanat,
...aztán az a nap...
(remélhetőleg a rokonok hozzájárulnak annyival a történethez, hogy ne legyen "életre szóló emlék" az esküvő....)
Ugye lakást szerezni...ha nem rakják az ember feneke alá vagy nem akar 30 évig nyögni...esetleg nem nyer a lottón szinte lehetetlen...és hogy lehet örülni a SAJÁT albérlet melegének, mikor hónap elején tartja a markát a tulaj...:)
.......Kocsi...... inkább erről nem szeretnék említést tenni(biztosítás, adó.....)inkább hagyjuk....
..........Gyerek.........
...
...
...
Hát igen az ember átgondol reálisan mindent, és megszakad, akkor talán egyszer meg lesz mindene úgy 80-90 évesen....
Yippié.....
Szép kilátások...de addig legalább gyakorolni lehet kicsit felnőttesen a Papás-Mamást... tudatában a háttérben megnyugvó részleteknek....
..és ha úgy érezzük hosszú tesztünk túlélt mindent és van még lehetőségünk, és energiánk, jöhet a baba....aki hozza magával az új és szép kihívásokat.....ovi, isi....tinikor...majdnem felnőtt...lakás...támogatás.....uhhhh......
...mindezt teljesítve meg majd ráérünk pihenni.....majd 120 évesen....20 m mélyen.....De legalább elmondhatjuk hogy tartalmas életet éltünk:) és megpróbáltuk tökéletesen teljesíteni azt a kihívást amit ÉLET-nek hívnak!!!
Mindíg van egy pont, egy érzés egy helyzet ...
Mikor először rájössz:
- hogy nem minden olyan mint ahogy kis korodban megálmodtad.Hogy a buborékodból kiszabadulva túl közel van a föld és hiába szeretnél 20 cm rel felette lebegni soha nem juthasz vissza, hiszen egyszer láttad soha nem felejtheted el milyen a való élet, hiába is próbálkozol...
- hogy a szőke herceg lehet hogy barna, és hiába nincs fele királysága de még lova se mégis hozzá tarozol.És soha nem szabadulhatsz attól az érzéstől ami hozzá köt.
- Hogy a barátokra csak akkor számíthatsz ha már nyakig benne vannak valami sz...ban., és ritka a kivétel, aki melletted áll és megmondja az igazat nem csak azt amit hallani szeretnél...
- Hogy a munka amit csinálsz hiába szereted soha nem lesz elég jó ahhoz hogy örömet is jelentsen...
- Hogy soha nem tudsz annyit vissza adni annak akitől a legtöbbet kaptad, hiába is szeretnéd....
Az élet egy hatalmas mese, mindenki éli és írja a saját történetét, ezek néhol csak épp keresztezik egymást máskor egymásba ágyazódnak...van amikor könnyítik de legtöbbször bonyolítják a másik meséjét....és hiába tetszik valamelyik sokkal jobban mint a sajátod nem cserélhetsz, hiába is szeretnéd...törekedned kell arra hogy szép legyen, a szereplők ne szenvedjenek sokat, és persze a helyzetekhez, az élethez képest tökéletes és boldog vége legyen egyszer....amikor elérted azt amit szerettél volna és megvalósítottál minden álmot....amit megengedett a sors!!!